Daganatos betegség a családban 1.rész

Daganatos betegség a családban. 1.rész

A családon belüli daganatos betegséggel való megküzdés hiteles története, hasznos információk Sorstársaknak.

A diagnózis.

Amikor megtudtam, hogy Édesanyámnál rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak, sokkot kaptam. A világ zajlott körülöttem, de én megdermedtem ebben a rémületben, és képtelen voltam érzelmi reakciót kifejezni.

Tudtam a dolgom, melyet gépiesen tettem: azonnal megszervezni a műtétet a legprofesszionálisabb szakemberek bevonásával.

Az érzelmi, lelki bénultságomból felocsúdva később elkezdtek zakatolni a kérdések:

• Miért lett rákos az Édesanyám?
• Mit tehetek Érte?
• Milyen alternatív gyógyítási lehetőségek vannak?
• Kell-e, és ha igen min kell változtatni az életünkben?
• Mi lesz, ha esetleg elveszítem?
• Hogyan kommunikáljunk a betegségről, és a lehetséges kimenetelről?
• Megoszthatom-e Vele a fájdalmamat, aggódásomat, kétségbeesésemet?
• És még sok ehhez hasonló kérdés..

Pszichológusként a témában fellelhető szakirodalmat kezdtem felkutatni és alaposan áttanulmányozni, hogy minél több információ álljon rendelkezésemre a legoptimálisabb probléma megoldási stratégia felépítéséhez.

Lelki egyensúlyom helyreállítása és stabilizálása érdekében felkerestem a pszichoterapeutámat, hogy ebben a kétségbeejtően labilis állapotomban biztos támaszom legyen.

Az értékrendem gyökeres fordulatot vett. Legfontosabb Édesanyámmal és a családommal való harmonikus, szeretetteljes, őszinte érzelemkifejezésen alapuló, belsőséges kapcsolat erősítése, megélése lett, minden más háttérbe szorult.

Elvégeztem a Simonton-képzést, onkopszichológiát tanulok, elkezdtem jógázni, meditálni, felvettem a kapcsolatot a daganatos betegeket segítő szervezetekkel, áttértem a bio-vega táplálkozásra, rendszeresen méregtelenítek, sportolok, és jobban figyelek másokra és magamra is. A felesleges elfoglaltságaimat leépítettem, és olyanokat kezdtem el, amikre már régóta vágytam.

Szívből kívánom, hogy kedves Olvasóim/Sorstársaim is megtalálják az épülés, teljesebbé, boldogabbá válás lehetőségét a betegséggel való megküzdésük során, ebben szeretnék segítséget nyújtani.

Röviden megosztom a számomra legfontosabb információkat, melyek sokat segítettek a megküzdésben:

A daganatos betegség diagnózisa súlyos trauma, sokk, mind a beteg, mind a környezete számára. A diagnózisra adott érzelmi reakciók: elemi félelem, szorongás, depresszió, kétségbeesés.

A rákbetegség alapjában változtatja meg a beteg, és hozzátartozóinak életét, jövőképét, fontossági sorrendjét, értékrendjét, sokszor a családon belüli érzelmi kötődéseket, érzelmi kifejezéseiket.

A daganatos betegségekhez fűzött hiedelmek (Rák=Halál), a betegség felismerésének első, érzékeny szakaszában szinte megbénítják a beteget és a hozzátartozókat egyaránt.

A diagnosztizált beteg és családja krízishelyzetbe kerül.

A diagnózisra adott reakciók általánosságban az alábbiak: tagadás, elszigetelődés, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás.

Ennek oka a diagnózison kívül az információhiány az alábbiak vonatkozásában:

• A betegség kialakulásnak lehetséges okai: biológiai, genetikai, környezeti, pszichés terhelés, élethelyzeti nehézségek, krónikus stressz, krízisek, megküzdési stratégiák, személyiségjellemzők.
• Onkológiai ismeretek, hagyományos eljárások és azok mellékhatásai, szövődményei (műtét, kemoterápia, sugárterápia, gyógyszeres terápia).
• Komplementer (alternatív) terápiás lehetőségek: Étrend kiegészítők, teák, speciális vizek, Gerson terápia, Simonton terápia, relaxáció, pszichoterápia, Csíkung, jóga, mozgás, táplálkozási szokások megváltoztatási, életmódváltás, szellemgyógyászat, látók, spiritiszták, jósok, varázslók, varázsszerek, stb.
• A betegség kommunikációja a családdal, környezettel, barátokkal, munkahelyen, mit, mikor, kinek mondjunk el, vagy kinek ne mondjunk el?
• Kommunikáció az orvossal, ki merünk-e állni magunkért a megfelelő információ megszerzése céljából, merünk-e megkérdezni minden számunkra fontos kérdést, vagy alávetjük magunkat az orvosok mindenhatóságába vetett hiedelmünknek? Jó betegek, vagy nehéz betegek vagyunk?
• Gyógyulási esélyek, mit tehetünk a gyógyulásért, és mit ne tegyünk?
• Kihez fordulhatunk segítségért: onkológus, háziorvos, nővér, szociális munkás, pszichológus, tanácsadó, dietetikus, gyógytornász, lelkész, önsegítő csoportok, civil szervezetek stb.

Vizsgáljuk meg a rendelkezésünkre álló információkat:

1. Az immunrendszer és a rák.

A test és lélek határterületén mozgó, kísérleti és egzakt tudományos gondolkodással is követhető, igazolt eredmények szerint, testünkben az immunrendszer, a hormonrendszer és az idegrendszer állapota alapvetően három tényezővel függ össze:

• Az örökletes, genetikusan kódolt testi állapot.
• Azok az ingerek, stressz helyzetek, amelyek életünkben jelenleg hatnak ránk.
• Jelenlegi viselkedéses mintázataink, melyben legnagyobb súlya érzelmi életünknek van, amelynek kialakulása múltbéli tapasztalatainkkal függ össze.

Selye professzor kimutatta, hogy a krónikus stressz elnyomja az immunrendszert, mely a rákos sejtek és az idegen mikroorganizmusok elpusztítására lenne hivatott.

Selye professzor szerint:

• A heves érzelmi stressz növeli a betegségek iránti fogékonyságot.
• A krónikus stressz az immunrendszer gátlását eredményezi, ami a továbbiakban megnöveli a betegség és főleg a rák iránti fogékonyságot.
• Az immunrendszer gátlását előidéző érzelmi stressz a hormonális egyensúlyt is felborítja. A felborult érzelmi egyensúly hatására növekszik az abnormális sejtek termelése.

Fentiek alapján, gondoljuk át, hogy az elmúlt években ért-e minket olyan érzelmileg megterhelő életesemény (haláleset, krízis, válás, veszteség stb), feldolgozhatatlannak tűnő élethelyzet, ami az immunrendszer gyengülését okozhatta?

Ha a válasz igen, akkor az esemény feldolgozása segíti a gyógyulást, érdemes pszichoterápiás segítséget igénybe venni.

2. Személyiségjegyek és a rák.

Nemzetközi kutatások is alátámasztják, hogy vannak bizonyos személyiségjegyek, melyek halmozottan figyelhetők meg daganatos betegeknél, melyek ezek:

• Érzelmeit elfojtja.
• Haragját nem fejezi ki.
• Önmagát mások alá rendeli. „Az igazán Jó ember”
• Személyes szükségleteit elhanyagolja.
• Sérelmeit kifelé nem vállalja, de belül tudattalanul, vagy tudatosan marcangolja magát.
• Fokozott megfelelési igény.
• Önmagában nem bízik.
• Alapfelfogása magáról és a világról merev.
• Probléma megoldási mintái merevek, rugalmatlanok.
• Az érzelmileg jelentős változással járó helyzeteket szorongással, bizonytalansággal, alkalmatlanság érzéssel éli meg.
• Döntésében első helyen a másoknak való megfelelés áll.